-Volt valaki a családodban, aki előtted ezzel foglalkozott, vagy mi alapján választottad ezt a szakmát?
A nagyanyám remek cukrász volt és a nagybátyám állítólag jó szakács, aki nem bírta a kommunista szemléletet és inkább odébbállt, a fia is szakács tengeralattjárón. A nagyapám jogász-borász volt, ez a szerelem is a génjeimbe van kódolva. Ha nem lennék szakács, több időt töltenék a 150 éves pincémben.
-Kitől tanultad a szakmát? Mindenkitől. Akitől el lehetett lesni valamit, arra inspirált, hogy megtanuljam, majd továbbgondoljam a technológiát. A Mami nevű főzőasszonytól a tökéletesen pergő rizst és az éttermi tésztákat, Virág séftől a húsbontást, Litresics séftől a kínait és a látványfőzést, kis maszek vendéglőkben a spórolást és a vendég átvágását, külföldi séfektől a kreativitást és a modern rabszolgatartást, Szabó séftől a határtalan bátorságot az elképzelések megvalósítására és az önbizalom-fejlesztést. A legtöbbet Edvi Lacitól, Ő utat mutatott, nem recepteket adott a kezembe, hanem egy fakanalat és 1 vasserpenyőt, hogy éljek vele szabadon. Épp csak 10-12 éve szerettem bele a szakmába, előtte inkább megélhetési szakács voltam én is.
-Mivel foglalkozol ma, hogy telnek a napjaid?