A HÚS MINŐSÉGE ÉS A MEGFELELŐ MARHA STEAK SÜTÉSE

A HÚS MINŐSÉGE ÉS A MEGFELELŐ MARHA STEAK SÜTÉSE

Húsérlelők Meat Ager
Húsérlelők Meat Ager

 

 

 

A rágós, száraz húsok helyett sokkal jobban szeretjük a puha, és szaftos húsokat. Ehhez a végeredményhez viszont a sütés során minimalizálni kell az izomrostok tömörödését és vízvesztését, miközben maximalizáljuk a kollagén zselatinná alakulását. Ez a két feladat azonban, egyszerre nem oldható meg.

A hús minősége

Tágabb értelemben az állati szervezet vázizomzatának különböző részeit, amelyek emberi fogyasztásra alkalmasak, összefoglalóan húsnak nevezzük. A hús általában melegvérű, tenyésztett házi állatokból származik, de ide tartoznak a vadon élő állatok és a változó testhőmérsékletű állatok fogyasztható részei is (Deák, 2006).

Szűkebb értelemben a hús harántcsíkos izomszövet, kötőszövettel, vérerekkel és idegekkel együtt. A hús kémiai összetételét tekintve vízből, fehérjéből, zsírból, vitaminokból és ásványi anyagokból áll. Víztartalma 60-75% között változik, amelynek csak 3-5%-a kötött víz, ezért a húsok magas víz aktivitású (av=0,98) élelmiszerek közé tartoznak (Galambosné, 2009).

A szárazanyag összetevői közül a fehérje viszonylag nagy arányban fordul elő (átlagosan a szárazanyag 89%-a) – azonban ez az érték a zsírtartalom nagy varianciája miatt jelentős szóródást mutat. A hús kémiai összetétele függ a genetikai tényezőktől (faj, fajta), a takarmányozástól, kortól, nemtől, és a karkaszon belül is változó. (Csapó & Vargáné, 2011)

táblázat A húsminőség komplex jellemzése (Vadáné, 1999)

Táplálkozás- élettani

tulajdonságok

Érzékszervi tulajdonságok Élelmiszer- biztonsági

tulajdonságok

Technológiai tulajdonságok
Fehérjék Szín Maradékanyagok Szín
Zsírok Szag Szennyezőanyagok Állomány
Vitaminok Íz Adalékanyagok pH
Ásványi

anyagok

Márványozottság Mikroorganizmusok Víztartalom
Emészthetőség Porhanyósság Vízaktivitás Vízkötőképesség
Biológiai érték Lédússág Toxinok Fehérje-, Zsír-

minőség

A táblázatban feltüntetett tulajdonságok közül a sous-vide termékek esetében a következő tulajdonságokat kell kiemelni: a mikrobiológiai biztonságot, valamint az érzékszervi tulajdonságok közül a színt és az állományt. A technológiával szemben támasztott alapvető követelmény az egyensúly megteremtése a mikrobiológiai biztonság és az organoleptikus tulajdonságok között.

A hús mikrobiológiai biztonsága

A hús szövetei az egészséges állatokban sterilek, de az elsődleges feldolgozás során megtelhetnek mikroorganizmusokkal, melyek a felületen megtelepednek és elszaporodhatnak.  A hús szennyeződésének két forrása van, az egyik a bőr felöli külső réteg, ahol első sorban élesztő és penészgombák fordulnak elő a másik a belek felőli részek, ahol nagyszámú mikroba található. mint például a jól ismert, Szalmonella, Lystheria és a Clostridium. Ezek aktivitása és csíraszáma a feldolgozástól és a tárolási körülményektől függ.

A botulizmus mindig is az élelmiszermérgezések klasszikus példája volt, az 1920-ban a konzervek sterilezésének mértékét a Clostridium botulinum spóráinak a hőtűréséhez viszonyítva határozták meg. Az állati és a növényi eredetű élelmiszerek tartósításakor alkalmazott technológiai paraméterek meghatározásakor ma is élelmiszer-mikrobiológiai alapkövetelmény, hogy minden olyan esetben, amikor a Colstridium botulinum szaporodásával és spóraképződésével lehet számolni, a hőkezelés mértéke botulinum spórák 12 nagyságrendű pusztulását okozza.

Az új típusú kíméletes élelmiszerfeldolgozó technológiák estében azonban kizárt ekkora mértékű hőkezelés, ezért a baktérium szaporodási hőmérsékleti tartománya az, amelyet figyelembe kell venni a hőmérséklet-idő paraméter pár meghatározásakor.

Vákuumtasak töltő állvány

A nedvességvesztés és tömörödés minimalizálása érdekében ugyanis a hús belső hőmérséklete nem lehetne 55-60°C-nál, miközben a kötőszöveti kollagén csak 70°C felett alakul át ízletes zselatinná. A kettő közti minimum 11°C rés egyben azt is jelenti, hogy nincs, és nem is lehet egyetlen, ideális hússütési módszer. A sütés során 60°C felett a kollagén elkezd szétesni és 70°C felett kialakul a zselatin éppen ekkor (64 fokon) veszti el a legtöbb vizet, száradni kezd és rágossá válik.

A hús normál sütése közben a külső felületen jóval magasabb a hőmérséklet, mint belül. Az élvezeti érték növekedéséhez mindemellett a hús érlelése is jelentősen hozzájárul.

Puha marhaszeletek – pl. bélszín, hátszín, vagy bordaszem – ízesítésekor, a vákuumcsomagolás után átsüthetjük nagyon gyengén (49°C), gyengén (51,5°C), közepesen gyengén (54,5°C) vagy közepesen (58°C) és ebben az esetben elegendő a kívánt maghőmérsékletig hőkezelni a húst azonnali főzési metódussal a Sous-Vide Cook&Chill helyett.

Marhasteak sütése vákuum alatt a marha keményebb részeiből:

Készítsünk 5%só, 2% barnacukros oldatot. Pácoljuk benne a megtisztított marhahúst 24 órán keresztül. Öblítsük le és töröljük szárazra egy papírtörlővel, és erősen kérgezzük meg. Sokkoljuk hidegre és ízesíthetjük még borssal, és jellegadó fűszernövény olajjal. Ezután vákuumcsomagoljuk és hőkezeljük 52-59°C-os sous vide kádba 12-24, de akár 48 órán keresztül.

A Sous-Vide hőkezelés utáni tárolás során a hőkezelési veszteség hétről hétre csökkenő tendenciát mutat a mérések szerint, összehasonlítva egy normál módon sült hússal.

Ez nagy valószínűséggel annak a következménye, hogy a vákuumcsomagolás miatt a húslé nem tud a hús szeletből eltávozni.

A maghőmérséklet ellenőrzése nagy odafigyelést igényel, de tapasztalatom szerint minél több helyen szúrunk, a hús felszínére annál gyorsabbá tesszük a lékiválását, ezzel növeljük a sütés utáni hőkezelési veszteséget.

Egy hagyományos módon sütött hús szeletnél a hőkezelési veszteség növekszik, a tárolás alatt. Ez valószínű azzal magyarázható, hogy a tárolás alatt a pH kis mértékben csökken, ezáltal a miofibrillumokat alkotó fonalak közti távolság is csökken. Magas hőmérsékleten a miozin denaturálódik, befolyásolja a hús vízmegkötő, illetve vízmegtartó képességét.

A két módszer eredménye között 15-25 % körüli különbséget állapíthatunk meg, így egyértelmű, hogy a sous-vide kezeléssel sokkal jobb minőségű a végtermék, és gazdaságosabb a termék előállítása.

A mért adatok alapján arra lehet következtetni, hogy a sous-vide sült szeletnél a kezelés után elért puhaság a tárolás ideje alatt nem változott. Ha alacsonyabb hőmérsékleten és rövidebb ideig tartó hőkezelésnek vetjük alá a húst, ami az enzimrendszerben nem okozna változást, de még biztosítani lehet a megfelelő mikrobiológiai biztonságot, a tárolási idő alatt, a húsnak lehetősége lesz a további érésre.

A cikk támogatója a Professzionális Meat Ager húsérlelők forgalmazója a Gasztronauta kft