A Sous-Vide innovatív főzési technológiával búcsút inthetünk a legaggasztóbb gasztro-rémálmoknak is!

Egyre több helyen hallhatjuk, hogy a technológia kardinális céljaként az emberek segítése, életük egyszerűbbé, színvonalasabbá formálása jelölhető meg. Mindezek figyelembe vételével nem vesszük zokon a különféle életminőség-javító, hétköznap-fesztelenítő eljárásoktól, ha a konyhánkba is beköltöznek, itt otthonosan mozognak, és két mozdulattal, netán egyetlen gombnyomással terhek egész garmadáját emelik le a vállainkról. Ugyanakkor a technológia a mindenből kihozni a lehető legjobbat kívánalom szenzációs eszközeként is definiálható, így méltán jut helyhez az ízek, az étkek világában is.

Az előbb elgördített témafonal mentén haladva  tovább: a Sous-Vide (szuvid, vákuum alatti) technológia a magunk mögött hagyott néhány évtized egyik olyan kimagasló technológiai mérföldkövének bizonyult, mely szorosan egybefonódott a gasztronómia különleges evolúciójával. A Sous-Vide egyike azon metódusoknak, melyek egy bravúros kör megtételét követően keveredtek a gasztrobirodalomba.

A Sous-Vide technológia által előidézett kulináris sorsforduló

Noha a rozsdamentes acél, a műanyag zacskók, valamint a Sous-Vide mögött álló tudományos csúcstechnológia figyelembe vételével sokan századunkbeli innovációnak tekintenék mindezt, azonban szemrevételezve a találmány 1700-as évekbeli gyökereit, nem vétünk hibát, ha továbbfejlesztésként, tökéletesített példányként prezentáljuk a technológiát.

A szuvid története egy Benjamin Thompson nevű fizikus hőátadásos kísérletének közepette látott napvilágot, mintegy véletlenszerűen. Ettől a kiindulóponttól lépdelt tovább a szuvidálási módszer lassú magabiztossággal a kulináris birodalom irányába,  és így jutott el az 1960-as évek végéhez, ahol a csomagolt ételek sterilen tartása (laboratóriumok, egészségügyi intézmények, élelmiszeripari vállalatok számára) volt a fő feladata. 20. századi fellendülését jelentősen befolyásolta az akkortájt bevezetett műanyag fóliák és vákuumcsomagolások felhasználása is.

Pralus libamájának, valamint Goussault marhahúsának esete a Sous-Vide metódussal

1974-ben a három Michelin-csillaggal is kitüntetett, népszerű francia étteremben újabb lépcsőfok emelkedett a szuvid főzési módszer prosperálása érdekében. Történt ugyanis, hogy nevezett étterem séfje, Georges Pralus, belevágott egy libamájtökéletesítő (ízben és méretben egyaránt) projektbe. Mindennek abbéli elégedetlensége volt a kiindulópontja, hogy az elkészített libamáj majdhogynem eredeti méretének a felére zsugorodott, ezért Pralus séf egy optimálisabb megoldás után kezdett el kutakodni. A kíváncsi és alkotókedvű séf meghallotta, hogy már használatba léptettek egy újszerű technológiát, mellyel az élelmiszereket vákuumcsomagolással tartósítják. Pralus megérezte a technológiában rejlő kulináris lehetőséget, ezért belevágott a libamáj zsugorodását megakadályozó kísérletezésébe, mégpedig azáltal, hogy  a levegő kiszorítása érdekében több réteg műanyagba tekerte a libamájat, majd vízfürdőben főzte. Kísérlete sikeresnek bizonyult.

Ugyanebben az időben egy másik séf, Bruno Goussault, ugyancsak a Sous-Vide metódusban látta a megoldást arra, hogy megnyújtóztassa a marhahús eltarthatóságának idejét. Mindkét konyhaművész sokat tett a Sous-Vide főzési technika tökéletesítése érdekében.

Az általunk jelenleg dióhéjban ecsetelt Sous-Vide előtörténet rendkívül gazdag izgalmakban, fordulatokban és a számos találmány esetében fel-felbukkanó véletlenekben. Ma már a fejlesztéseknek köszönhetően elérkeztünk addig a pontig, hogy birtokosai, egyúttal élvezői lehetünk egy ételminőség-fokozó, fogyaszthatóságnövelő technológiának a szuvid főzési eljárásmód révén.

Miben mutatkoznak meg a Sous-Vide főzési mód előnyei?

A világszerte számos étterem legkedveltebb és leginkább alkalmazott ételkészítési módjává nőtt vákuumzárt, lassú főzési folyamatot lehetővé tevő szuvidálás előnyei a következő jellegzetességekben érhetők tetten:

• a megfelelő eszközök, felszerelések, valamint alapfokú technikai ismeretelsajátítások által a Sous-Vide főzési módszerrel a húsételektől a zöldségekig szinte bármilyen ételtípus tökéletes állagúvá és ízvilágúvá főzhető
• az oxigénmentes környezet, az ételtípus szerinti optimális hőmérséklet-beállíthatóság által megvalósítható, hogy az ételek ne veszítsék el a színüket és fenséges ízvilágúak legyenek
• a szuvidált ételek hosszú ideig megőrzik textúrájukat és minőségüket egyaránt
• a Sous-Vide főzés további előnye abban nyilvánul meg, hogy végre búcsút inthetünk a túlfőzött ételek gasztro-rémálmától – mindez a pontos hőmérséklet-beállított vízfürdőnek köszönhető
• ezzel a remek módszerrel kiküszöbölhető a szennyeződés kockázata is, hiszen a víz tulajdonképpen pasztörizálja az ételeket
• ugyanakkor a szuvidálás által felerősített természetes aromák fölöslegessé teszik az extra fűszerezést
• az egészségtudatosok külön örömére szolgál a szuvidálás azon jótékony hatása, mely szerint az ily módon elkészített ételek tápanyagban és vitaminokban gazdagabbnak minősülnek, mint a tradicionális eljárásokkal készített ételek.

A Sous-Vide innovatív főzési módszer segítségével könnyebben megvalósíthatóvá válnak az haute cuisine törekvések, hiszen az étkek jobb ízzel ajándékozzák meg az ízlelőbimbókat: a hal- és húsfélék ellenállhatatlanul szaftosak és omlósak, a zöldségek zamatosak és vitamindúsak, a tojás pedig tökéletes állagúvá válik.

A magas minőségű rozsdamentes statikus Sous-Vide kádakban a modern konyhatechnológiát képviselő alaplevek is tökéletes minőségbenkészülnek. Csakúgy, mint a minimum 36 órán át kíméletesen főzött terápiás kollagén levesünk. Ennek, az éltető levesnek a napi kúraszerű fogyasztása az emésztőrendszerre hitetlenül pozitív hatást gyakorol. A terápiás kollagén leves összetevői a marha ritkacsont, csirkeláb és egyéb porcos, csontos alapanyagok, mint például a borjú izületek mellett gazdagon tegyünk hozzá friss zöldségeket is, hogy élvezhetőbb legyen. A húsleveshez, kocsonyához hasonlóan leszűrve, zöldségek nélkül fogyasszuk napi szinten. Fontos, hogy ezt a levest elsősorban az emésztőrendszerre gyakorolt  jótékony hatásáért készítjük és magában, vagy alapléként használva fogyasztjuk!